Interjú Kai-al a The GazettE vezetőjével x3

Valaki számára aki még sosem hallott a GazettE-ről, hogyan jellemeznéd a zenét a külsőt, és a banda üzenetét?
Kai: Hm~ Eléggé keverék stílusunk *nevet* Vagyis én így látom. Néha amikor új számokat veszünk fel néhánynál úgy gondoljuk, hogy "Hú ez teljesen új számunkra." De úgy gondolom, hogy tényleg képesek vagyunk mindenféle zenére.

Hogyan lettél te a GazettE vezetője?
Kai: *nevet* Az igazat megvallva először kértünk egy önként jelentkezőt. Szóval megkérdeztük egymást, hogy "Ki akar lenni a vezető?" Végül én mondtam, hogy majd akkor leszek én.

Te voltál az egyetlen aki jelentkeztél?
Kai: Igen. A többiek valószínűleg úgy vélték, hogy ez fáradságos munka. *nevet* És a dobos pozíciója olyan, hogy egy koncert alatt is végig látja a közönséget és a bandát is. Tehát úgy éreztem, hogy szeretném őket támogatni és én lenni a vezető amikor azt mondtam " Majd én megcsinálom"

Lehet, hogy igazából végig téged akartak vezetőnek, csak féltek megemlíteni?
Kai: Én is így gondoltam, azt hittem legalább két- három tag szeretné, hogy én vezessem a zenekart *nevet* És mivel senki, nem emelte fel a kezét jelentkezés képpen, ezért magamra vállaltam.

Úgy szeretnéd vezetni és támogatni a többieket mint Yoshiki?
Kai: He? Nem, nem, nem vagyok olyan jó *nevet*

Amikor zenét szereztek ki írja a szöveget és ki komponálja a zenét hozzá? Hogyan járulnak hozzá a munkához a zenekar tagjai?
Kai: Ruki írja az összes dalszöveget, majd ezt közösen összerendezzük a zenével.

Tehát akkor a dalokat teljesen együtt hozzátok össze?
Kai: Igen.

A STACKED RUBBISH című számotok a NIL című albumon nagyon eltér a többitől. Néhány rajongó azt mondja, hogy egyes részek olyanok mint ha egy hip-hop szám lenne. Ez tudatos döntés volt a zenekar részéről vagy csak így jött össze?
Kai: Számunkra ha készítünk egy albumot, azt nem határozza a koncepció. Szeretjük, hogy ha egy albumon többféle stílusú szám is megjelenik. A NIL-ben ez a fajta zene egyfajta kihívás volt számunkra. Nem teljesen a hip-hopos hangzás volt a célunk, de mégis az lett.

Mesélj a jövőbeli új abumaitokról. Mik a terveitek a jövőre?
Kai: A legújabb albumunk kiadásáról még nem született pontos döntés. A zene most apránként jön össze. Néha még vitatkozunk is, hogy mi hogyan lenne jobb. A többi jövőbeli tervünk pedig titkos. *nevet*

*mindenki nevet*

Szigorúan titkos!

A DISORDER albumon a Saraba című számotok nagyon erős háború ellenes üzenetet közvetített. Lesznek még olyan dalaitok amik erkölcsi és politikai dolgokról fognak szólni?
Kai: Én nem tudok róla. Az összes dalszöveget Ruki írja, a dalok szövegei főként onnan származnak amiket ő tapasztalt. Ő az egyetlen aki írja a szövegeket.

Volt már rá példa, hogy esetleg ti írtatok dalszöveget?
Kai: *nevet* Volt egyszer még régebben, hogy Ruki megkért mindenket, hogy írjunk egyenként egy-egy dalszöveget. Azt kérte tőlünk, hogy írjuk le a dolgokat amiket érzünk. Én így tettem és a végén csak nevetett azon amit írtam *nevet*

Tudod, hogy Reita miért hord kendőt az orrán?
Kai: Ó, ez a védjegye. Egy rész a testéből. Ő így Reita.

És szerinted nem lehet, így nehéz lélegezni?
Kai: Azt hiszem, hogy mivel még él, nem lehet nehéz.

*mindenki nevet*

Most, hogy belegondolok erre mi is kíváncsiak voltunk, de ő sosem panaszkodott, így úgy gondoltuk, hogy akkor minden rendben van.

Van saját stílusotok vagy hagyjátok, hogy a stylist öltöztessen titeket?
Kai: A stylistel együtt dolgozunk. Megvárjuk amíg felrajzolja a vázlatot, majd együtt megbeszéljük mi hogy lenne jobb.

Nem rég fejeztétek be a koncertet a Budokanban, és tavaly szeptemberben is volt ott egy élő koncertetek. Mi a véleményed, volt különbség a két koncert között? És miben lettetek tapasztaltabbak esetleg a tavalyihoz képest?
Kai: Határozottan más volt. Most már tudjuk, hogy mit kell tennünk és hogyan kell játszanunk azon a színpadon.

A Yokohama és a Budokan koncerten mindegyikőtök szülei jelent voltak a közönség között. Hogyan érezted így magad?
Kai: Úgy érted milyen érzés volt fellépni a szülők előtt? Nagyon boldog élmény volt. Amikor elkezdtük megalakítani a zenekart elkellett mennünk a szüleinktől és így sok nehézségen mentünk keresztül. És most volt egy hely ahol meg tudtuk nekik mutatni, hogy mi mit csinálunk, és így érzelmileg ismét közelebb kerültünk egymáshogy. Nagyon boldog voltam.

Volt-e valami kihívás ebben a túrnéban?
Kai: Hm... Végülis kihívást jelentett. Nem voltak olyan nagy kihívások, de fedeztünk fel új dolgokat. Ha élő koncerten vagy észreveszed mi hinyzik és próbálsz változtatni ezen. Szóval a következő turnénkon vagy akár lemezfelvételen már tudjuk miket kell kijavítanunk.

Tavaly nyáron volt az első koncertetek Európában. Milyen volt?
Kai: A legnagyobb különbség az volt, hogy a japán rajongók nem mutatják ki, hogy mennyire élvezik a koncertet. A nem japán rajongók pedig igen és ez teljesen új élmény volt számunkra. Meglepően közel éreztük magunkat a rajongókhoz. Ebben az értelemben úgy gondolom, hogy a japán rajongók kicsit korlátozottak és úgy gondolom jó dolog, hogy a tengerentúli rajongók ki merik fejezni az érzéseiket.

Volt-e valami kellemetlenség ami esetleg meglepett?
Kai: Semmi különös, csak talán az ételek. Annyira hozzá voltunk szokva a japán ételekhez, hogy néhány étellel nem egyzett az ízlésünk *nevet* De a sőr és a kolbász jó volt. Viszont a rizs is nagyon különbözik a japántól. Meg voltunk lepődve *nevet* Rendeltünk rizst, és teljesen meglepett minket az amit ők kihoztak *nevet*

Hamarosan ismét mentek Európába, izgatott vagy?
Kai: Igen, és nagyon várom.

Ez lesz majd a 2. alkalom, hogy Németországba mentek és az első, hogy Londonba, Párizsba és Helsinkibe. Hogy érzed magad, mit fogsz csinálni ezeken az új helyeken?
Kai: Hát szeretem a focit és most én vagyok a menedzser *nevet*

Ugye ti fociztok?
Kai: Igen, általánosban, junior gimiben és még a középiskolában is fociztunk. Szóval számomra Franciaország olyan mint a futball szent földje. Ezért ott nagyon izgatott leszek. Bár ez teljesen független attól amit te kérdeztél. *nevet*

*mindenki nevet*

Hogy jött szóba az első európai turnétok?
Kai: Tavaly réztvettünk az ANIMAGIC-on, ami egy animés rendezvény és ezzel egy időben kértek fel minket, hogy ha szeretnénk elmehetünk Európába. Mi már tervezgettük, hogy el kéne menni oda, így kaptunk is az ajánlatra. Mikor azzal végeztönk már egyből úgy éreztük, hogy szerenténk még menni, pedig akkor még nem is kaptunk újabb ajánlatot.

Más országokban is kiadják a CD-iteket?
Kai: Németországban láttam magam a boltokban. a NIL-ben értékesítettek *nevet*

Mi a helyzet a többi országgal?
Kai: ha megvan a lehetőség mi feltétlenül szeretnénk menni.

Mi a helyzet Ázsiában?
Kai:  Ázsia, semmi különös. Még nem voltunk Koreában és AMerikában, tehát úgy döntöttünk, hogy majd elmegyünk oda is és akkor természetesen ott is árulni fogjak a cd-inket.

Október 28-án, a szülinapodon még Európában lesztek. Terbezel-e valami különlegeset a megünneplésére?
Kai: Igen *nevet* Bár a végén szerintem semmi sem lesz belőle *nevet* Hiszen túl elfoglaltak leszünk hozzá. És valószínűleg azon a napon épp egy másik turné helyszínre fogunk utazni. Viszont különleges lesz, hiszen nem minden szülinapomat tölthetem a tengerentúlon.

Melyik dal előadását élvezed a legjobban és melyiket tertod a legnehezebbnek?
Kai: A legnagyobb élményem a LINDA. A legnehezebb pedig az új albumról a GENTLE LIE.

Milyen irányba fog tartani a jövőben a The GazettE és hogyan szeretne "nőni" a zenekar?
Kai: Hm... Mi igazából azt szeretnénk ha minnél több ember hallgatna és szeretné a zenénk. Persze van egy csomó ember a világon aki nem tud rólunk. Szeretnénk tudni mi van velük, meghallgatják-e a zenénket és tetszik-e nekik, ha nem tetszik az is rendben van. Szóval az elsődleges célunk, hogy minnél több ember megismerjen minket és szereténk többet tevékenykedni a tengerentúlon.

Interjú elsőr része vége :"D

(c) Ghost heart